LÁTOMÁS

~ Azért élünk, hogy jobbak legyünk, de van valaki vagy valami aminél nincs jobb...ez az oldal! <3 ~

Látomás III. - Támadás

  • Egy kicsi magányos hópehelyből is lehet gleccser...

*Niki* #kómában

-Vámpírok? - kérdezte Niki.

-Igen...

-És ezt TE honnan tudod?

-Niki! Nyugodj meg! Mivel én csak szellem vagyok attól még vannak érzéseim! Járok-kelek a világban és én mindent tudok!

-Jó. Akkor...

-Igen. Tényleg vámpírok.

-A vörös szem...

-Tessék?

-Semmi, csak az ájulásom előtt egy vörös szempárt látam... - gondolkodott el Niki. - És... Nekem kell megölnöm őket?

-A sorsunk meg van írva...

-Jaj! Tudom ezt a dumát!

-És a folytatását?

-Nem.

-Viszont a mi kezünkben toll van, és át tudjuk írni a cerkát. Viszont a tollal hozott döntés...

-?

-Végleges.

-?

-Utána nincs visszút.

-Akkor én most fogom a tollat és beírom: ,,Én magam fogom megölni a vámpír szüleimet!"

-Jó... - Kitty megvonta a vállát, majd kezdett elhomályosulni, végül pedig eltűnt.

*Zsófi*

December 10.-e Zsófi kedvenc napja. Találkozott élete szerelmével. Együtt töltöttek 2 szép és csodás napot. most is együtt ültek az udvaron.

A hintaágy hangosan nyikorgott. Előre-hátra lendültek. Zsófi, lábát maga mellé húzva, szemlélte a tájat. Mason lőkte a hintaágyat, a földön lévő lábával.

-Olyan szép itt - elmélkedett Zsófi.

-Nem szebb, mint te - bókolt Mason. Zsófi elmosolyodott és egy puszit nyomott a fiú arcára, annak ellenére, hogy tudta; a fiú csak vakítja.

Pedig nem így volt. Mason csoálta Zsófi szép csillogó szőke haját. A violakék szemét és az önbizalmat amit magából árasztott. Szereti... már csak nézni is.

És akkor megtörtént az amit Zsófi 2 napja várt. Leesett az első hó. Gyilkos módon elkezdett szakadni, és szinte ki sem lehetett látni alóla.

Zsófi még szívesen elnézelődött volna, de Mason felugrott és a lányt is húzta magával. - Gyere! Nem akarok, hogy beteg legyél! - hazudta Mason. Zsófi nem tudhatja meg. Az mindent elrontana.

-Nem leszek!

Mason furán körbenézett. Hallott valami furát, a fák közül, és ő maga is pontosan tudta, hogy mi az, de még magának is félt bevallani. Miért most? Miért ilyen hamar?

-Légyszíves!

-Nem - ellenkezett Zsófi.

Mason egyre idegesebben pásztázta a környéket.

-Mennünk kell! - mondta, és megfogta Zsófi kezét.

A lány, mintha elindult volna, de lerogyott a földre, mert a fejébe szörnyű szúrűs keletkezett.

-Látomás... - mondta.

  • Végre leesett az első hó! De ez nem jó... Mindenhol vámpírok jákák az utat. December 13-a... már eljöttek. A vörös szem, a hosszú fogak, és a vérszívás tulajdonosai lecsapnak...

-Vigyázz! - szakította valaki félbe a látomást.

-Mason! - kiáltotta Zsófi.

Két-két kéz ragadta meg őket, és húzta el egytól.

-Zsófi!

-Mason!

...

Látomás érkezik...

Látomás III. - Álomhírek

  • A sorsunk előre meg van írva...

És tudta... igaz. Valóban. A lelke egy része már Masoné, de nem bánta. Elreabolták egymás lelkét. Ez normális. Ilyen a szerelem.

-Szeretlek - mondta Mason.

-Én is Mason.

Mason nevetett.

-Mi az?

-Nem ez a nevem.

-Akkor?

-Masonil.

-Akkor... szeretlek Masonil - Zsófi megcsókolta, Masont és újra, egymásé lettek.

*Niki*

Niki ment a sivár úton. Olyan régen, nem beszélt már Zsófival és már hiányzott, hogy láthassa és hallja a hangját.

-Hiányzol...

-Niki egy kisebb erdős részre ért. Benézett és egy iz vörös szempár pillantott rá,

Niki fején átfutott Zsófi régebbi vámípros látomás. Ezek szerint itt az idő...

Hirtelen erterült a földön... elájult...

*Niki elméje* #kómában

Egy hatalmas rét, amely tele van különböző virágokkal.

Lila, kék, sárga, piros, narancssárga, rózsaszín, fehér.

Mint egy elterült szivárvány.

Niki elindul, és lépked a virágok között, lehajtott fejjel.

-Niki... - szólítja meg egy gyenge hang. - Niki!

Erre már felkapta a fejét. És szembetalálta magát egy barnászöld szempárral.

-Kitty! - kiáltotta és a lány nyakába ugrott.

-Mondtam, hogy mlg látjuk egymást! - nevetgélt, levegőért kapkodva. - Viszont azért jöttem, hogy figyelmeztesselek titeket - váltotta komolyra a szót.

-Mire?

-A vámpírok december 13-án lecsapnak!

-Holnap...

-Az nem érdekes. Mire felkelsz 13-a lesz!

-Miért? Most nem csak alszom?

-Nem Niki! Téged megtámadtak!

-Mi?

-Nem "mi?"!

-Ki?

-Inkább kik! - pontosított Kitty.

-Kik? - kérdezte komolyan Niki.

-A

-?!

-...

-?! Kik!?

-A vámpírok...!

-És?

-De nem akárkik...

-Nem? Kik?

-A...

-Ne kezd megint!

-Jó, de ez megrázó hír!

-Mondd már Kitty! Az Isten szerelmére!

-A SZÜLEID!

-A...

-A szüleid... - ismételte meg Kitty.

-Vámpírok lettek... a szüleim? - kérdezte sírással küszködve Niki.

-...

Látomás érkezik...

Látomás III. - Démoni szerelem

  • Az igazság fáj... mégha másról is van szó...

És...

...bólintott.

*Zsófi*

Egy démon, gondolta. Ehgy démonnal csókolóztam. De... mi a démon?

*Borbéla utca*

-Jól vagy? - kérdezte Mason.

-Nem - mondta Zsófi a fejét rázva.

-Nyugi! Mi semmi rosszatt NEM csinálunk! A vámpírok többet gyilkolnak, mint mi!

-Ne sértegesd a másik fajt, hogy a tiéd csillogjon! - vágta rá kapásból Zsófi.

-Nem azért mondtam! Ez az igazság! nem gyilkolunk annyit, mint a vámpírok!

-De gyilkoltok - fogta meg a lényeget.

Mason bólintott. - Igen.

-Hogyan? - kérdezte lelkesen.

-Mit hogyan?

-Már, mint... tudod...

-Nem.

-A vámpírok kiszívják a vért. A vérfarkas cafatokra mardos. Ti?

-Mi? Lelkeket szünk. - Ettől a laza kijelentáéstőé és a valódi jelentésétől Zsófi 3 m távolságot kezdet tartani. Mason felnevetett. - Nem kell félned. Nem bántunk mi senkit!

-De... azt mondtad lelkeket esztek.

-Eszünk? Igen. De csak azokat akiét akarjuk.

-Hogy?

-?

-Hogyan "eszitek" meg valaki lelkét?

-Belenézel a szemébe és kihívod a lelkét, ami átszáll a testedbe.

-De... miért? Miért teszitek ezt?

-Mert míg ti hamburgert meg pizzát esztek, nekünk ez ér fel étellel!

-Akkor nem bántasz? - kérdezi Zsófi, lényegretörően.

-Nem - közölte nevetve Mason. - Gyere ide! - nyújtotta ki a kezét a lány felé.

-De akkor se nézz a szemembe! - mondta Zsófi a mutatóujját feltartva.

-Oké.

Zsófi Masonhöz húzódott. Ismét egy forró csókba kezdtek. Zsófi elhúzódott és elvesztek egymás szemében.

-A szemembe nézel - jegyezte meg nevetve Zsófi.

-És?

-El fogod... - mondta miközbe ismét megcsókolta. -... venni a lelkemet!

-Már megtettem...

Szófi szeme tágranyílt. És tudta.

Látomás érkezik...

Látomás III. - Sötét titkok

  • A különbségek elvesznek a szerelemben...

Zsófi és Mason csókja más volt.

*Zsófi*

Amikor az ajkuk összeért hidegség futott át rajta.Olyan hidegség, mint amikor találkozik egy szellemmel.

Elhúzódott a fiútól és a szemébe nézett.Az most feketellett, de mégis vérvörösen lángolt.És a fejfájás meg a látomás miatt már tudta...

*Borbéla utca*

-Mi az? - kérdezte Mason.

-Sajnálom... de... tudom mi vagy!

-A szerelemben nincsenek különbségek, nemde?

-De.Nincsenek.

-Akkor?

-Ez nem szerelem! - jelentette ki Zsófi. - Te "az" vagy!

-Mi az, az "az"?

-Hát... "az"!

-Mi?! Nem vagyok másabb!

-De! Az vagy! Érzem...

-Miből?

-Amikor a közelembe érsz... kiráz a hideg...

-És?

-Ez akkor van amikor egy szellem van a közelemben.

-Azt hiszed szellem vagyok?

-Nem vagyok az? - kérdezte Zsófi.

-Nem

-Ne tagadd! Érzem!

-Mi-ből???

-Jó... ha nem vagy szellem akkor mi? Vámpír? Zombi? Démon? Mi-vagy? Lidérc? Vérfarkas? - az utolsótól eszébe jutott Kitty, és valamiért szörnyű érzése támadt.

Bólintott.

-Melyik? Vámpír?

Megrázta a fejét.

-Zombi?

Ismét fejrázás.

-Mi volt még...? Lidérc?

Fejrázás.

-Vérfarkas?

Ismét.

-Akkor "az" vagy!

-Mi?? - akadt most már ki Mason.

-Démon?

...

Látomás érkezik...

Látomás III.-Gyógyító erő

  • Az érzés, az érzés és félig mindig igaz...

*Zsófi*

-Vámpír vagy! - mondta Zsófi.Amikor a keze Mason sebes nyakához ért érezte a fiúban áramló vért.És tisztán érezte a vámpír szerű gyors véráramlást.Hogy mennyivel kevesebb oxigénre van szüksége.Viszont a legjobban onnan tudta, hogy amikor Zsuzsihoz ért - az angyalhoz, aki azelőtt vámpír volt -, hasonló érzés töltötte el.Felgyorsult a szívverése és adrenalin töltötte meg.

-Ne! - mondta Mason. - Nem kell félned!Nem bántalak!

-Nem félek - mondta és a testét átjárta a gyógyító erő.

-Mit csinálsz? - kérdezte a fiú, miközben megpróbálta ellökni a lány kezét. - Kezdek... kezdek vérszomjas lenni... - tűnődött. - Vérre szomjazom.

-Akkor meggyógyítalak! - mondta és látta, hogy abban a pillanatban Mason lelke felszáll és elhagyja a fiút.

-Nem kell meggyógyítanod! - kiáltotta le a lányt, miközben a szeme vérbe lábadt és vörösen kezdett izani.Zsófi mégtöbb gyógyító erőt küldött a fiú testébe, majd egy nagy fény és Zsófi Masontől 3 m-re feküst.

-M-mi történt? - kérdezte Mason.Zsófi a fiú felé közeledett és amikor odaért egy barna szempárral találta szembe magát.

-Újra ember vagy! - mondta és Madon nyakába ugrott.

-Hogyan?

-Meggyógyítottalak! - mondta még mindig szorongatva Masont. - Sikerült...!

-Köszönöm - mondta Mason és visszaszorította a lányt. - Köszönöm... már nem vagyok szörny!

-Nem is voltál!

-Voltam! - ellenkezett. - De csak voltam.Köszönöm - súgta a lány fülébe.

Ott ültek a földön és egymást ölelték.Zsófi elhúzódott Masöntől és a szemébe nézett.Barna szeme tökéletes összhangban van a hajával.Zsófi szinte késztetést érzett arra, hogy hozzá érhessen.Elnyomta ezt az érzést.Mivel valami egész más vette át a helyét... az izgalom.

Mason is elveszett Zsófi gyönyörű violakék szemében.Látta, hogy szeme csillog az izgalomtól.És most már ő sem tudta visszafogni magát.Közelhajolt Zsófihoz és mielőtt bármit tett volna még egyszer visszahúzta a fejét.Zsófi látta, hogy a véleményére kíváncsi ezért ő tette meg a "nagy" lépést.

Közelhajolt a fiúhoz és megcsókolta....

Látomás érkezik...

Látomás III.-Új szerelem

  • Ha olyasvalaki élete veszik el kit ismerünk a szívünk egy darabja hal meg...

*Zsófinál*

-Kik? - kérdezte Niki.

-Bálint és...

-És?

-Ricsi... - mondta.

A két lány barátja... Köztudott volt, hogy Orsi Zsomborral, Niki Ricsivel és Zsófi pefig Bálinttal jár,Orsi esetében járt, de a lányok még mindig járnak a két helyes fiúval.

-Ne...ne!Ez nem lehet! - ellenkezett Niki.

-Sajnos, de.Látttam őket.Még élnek...

-Még... Menjünk! - mondta Niki.

Larontott a ház lépcsőjén.Felkapta a kabátját és elindult az utcán. - Ricsi! - kiabálta.

Zsófi is kiléptett az útra és megpillantotta a tájat.Rátört az elengedheteteln deja vu érzés. - Újra... - modnta és megpillantotta a sáros, lucskod földön fekvő fiúkat.Odarohant és Bálint szívére helyezte a kezét.A szíve épp, hogy csak vert.Eddig még nem látta ki vagy mi ejtett sebet bennük, de ahogy a kezét a szívén tartotta érezte.És nem csak érézte.Látta.

-Vámpírok... - mondta.

A két fiú nyakán két-két mély pont tátongott.Vért veszítettek.

Zsófi bal keze még mindig Bálint szívén pihent.Érezte, hogy a fiú szíve gyre lassabban és egyre kevesebbszer ver.Közelhajol és azt súgta a fülébe: - Ne hagyj el!

Azondban Bálint szívverése leált... és nem dobbant meg újra.

-Meghaltak... - álapította meg könnyek közepette Niki.

Ricsi szívverése is leállt már.

-Nem hiszem el!Hogy kerültek ide vámpírok? - kérdezte Zsófi.

-Nem tudom, viszont nem tetszik, hogy fényes nappal is itt járkálnak.Hzamegyek és vigyázok a családomra - köszönt el Niki.Zsófi felemelte az egyik kezét és "Sziá"-t intett, majd bement a házba, otthagyva a fiúk holttestét...

*Mason*

-Ivano!Ölj meg! - kiáltotta a fiú.

-Nem!Azt nem tehetem meg veled!

-Miért? - kérdezte és a férfi szemébe nézett.

-Túl értékes vagy - válaszolta Ivano.

-Akkor mit akarsz velem?

-A társam leszel!

-Milyen "társ"?

-Faj... társ.

-"Fajtárs"?

-Igen.Szeretnél erőt? - kérdezte Ivano és kilépett a fák ágai közül és a Borbéla utcában találták magukat.Zsófiék utcájában... - Olyan sebesen futni, mint még soha?

-Nem! - kiáltotta.

*Borbéle utca*

Zsófi az utcéban lévő kiáltozások hallatára nem bírta ki, hogy ne nézzen ki az ablakon.Kipillantott és meglátott két férfit.Látta, hogy a magasabb nekiugrik a pár centivel alacsonyabbank és a nyakáért nyúl.

Zsófi nem is habozott.Kirontott a házból és félrelökte a nagy darab pasast.

-Miért? - kérdezte az alacsonyabb.

-Meg akart ölni! - mondta Zsófi, de abban a pillanatban a nagy darab - nevén Ivano - ráugrott. - Segíts! - szólt oda Zsófi Masonnek.Ő ugrott és féloldalt leteperte Ivanot.Zsófi reagált és ő is leteperta, cask a másik oldalon.Ivano egyre kevesebb oxigént szívott be és enm bírta már. - Meghalt - jelentette ki Zsófi. boldogan.

-Vele együtt az esélyem is... - morogta a fiú.Zsófi értetlenül nézett rá violakék szemével. - Haggyuk!Köst, hogy megmentettél.Majdnem vámpírt csinált belőlem - fintorgott Mason.

-Szívesen - mondta Zsófi és elengedte Ivanot.Egy kicsit arrébb sétált és kidőlt a füvön. - Fáj valamid?

-Hát... - húzta el a száját Mason. - A két karom.És a nyakam. - Mason rámutatott a nyakén lévő két kis lyukra.Zsófi elfintiriditt.

-Gyere... segítek - paskolta meg a mellette lévő füvet.Mason odasétált és leült mellé. - Mutasd a két kezed.

Mason kinyújtotta két fájó kezét melyen sebhelyek tömkelege helyezkedett el.Zsófi végighúzta a kezét a fiú karján és az ismét az eredeti lett.Majd ezt megismételte a másik kezével is.

-Mutsd a nyakad - mondta és a fiú nyakáért nyúlt.Mason elkapta a lány kezét és az övével együtt a nyakához rakta.

Zsófi szívverése az egekbe szökött amint hozzáért a fiúhoz. - Vámpír vagy!

Látomás érkezik...

Látomás III.-Véres vég

A III. évad összes része megrázó részeket tartalmaz!

  • Az álom, álom és nem valóság...

*Niki*

Mióta Kitty meghalt minden más... más szemmel látom a világom.November 2-a. - Utálom! - kiabálta. - Miért?Miért halt meg?

*Zsófi*

Zsófi az ágyan összekuporodva ült. Nem tudta, hogy mi lesz.A szülei egy darabig felmentétték, de november 28-a óta újra járják Nikivel az iskola folyosóit.Az elején sok rossz jegy járta az ellenőrzőjüket, de most már visszahozta a 4-es átlagát. - Miért? - kérdezte magától ő is. - És... Zsuzsi miért nem mentette meg? - Zsófi felsóhajtott és az ablakhoz sétált - Hah.Mikor fog már havazni?December 10-e van! - Zsófi az ablakhoz nyomta a fejét.

Ekkor leszállingózott egyetlen nagy fehér hópehely. Mintha nagyítóval nézné, úgy kátta az egzotikus formáját.Lehelt egyet az ablakra és a hópihe elolvadt.Abban a pillanatban Zsófiba, mitnha villám csapott volna.lerogyott az ablak melletti székre.És a LÁTOMÁS megérkezett.

  • A hó mindent beborít.A város, mintha egy menyasszony ruhája lenne.Viszont..a ruhán van egy folt. Vér...emberek sikoltása...

-Ne! -sikoltotta Zsófi.-Ezt el kell mesélnem Ki...- Ekkor Zsófi elhalgatott.-Nikinek -javította ki magát.Felvette a telefont az ágyról és ráment a gyorshívás 2-es gombjára.Egz kicsit megállt benne az élet.2.Novembe 2.Elhesehette a rossz gondolatokat és a füléhez emelte a telefont. - Szia - szólt egy hang a vonal túlsó végéből.

*Niki*

-...

-Mi a baj?Olyan nyomasztó a hangod - álapította meg Niki.

-...

-És mi volt benne?

-...

-Átmegyek jó?

-...

-Szia! - Niki kinyomta a telefont és kirontott az ajtón. - Elmentem!

-Oké! - hallatszott a válasz.

*Zsófi*

Miután a telefon túluldaláról nem érkezett válasz, csak pípegés, Zsófi eldobta a telefont, befejezte a szobában járkálást, és visszalépett az ablakhoz.Kitekintett és szomorúan szemlélte, hogy az őszi táj még mindig látszik.Mivel a fák még mindig kopaszok és tisztán látszott; egy darabig nem esik majd hó.

Habár Zsófi pontosan tudta ezt, nehéz volt elfogadni. - Hol van már Niki? - kérdezte magától.És habár a téli táj szomorú ősziséget nézte, gondolatai még mindig Niki és a különös látomáson jártak.Majd amikor, már majdnem feltette újra a kérdést, a csengő megszólalt. - Megyek! - kiáltotta.

Zsófi villámsebességgel barangolt le a lépcsőn és tárta ki az ajtót.

-Niki! - ugrott a lány nyakába.Csillogó szőke haja megcsapta Niki arcát.

*Niki*

Amikor Zsófi a nyakába ugrott a levegőbe szimatolt.Érezte a lány görögdinnye illatú haját.Egy kicsit elszégyelte magát, sima fülig érő barna haja miatt, aminek nem volt egzotikus illata.Az ő sima hajából zöldalma illatok szállingóztak.Megsajnálta, hogy nincs olyan gyönyörű göndör szőke haja, mint Zsófinak.Ha nem is szőke akkor legalább barna... Gyorsan visszakapcsolt és rájött, hogy miért is jött ide.

-Nyugodj meg - kezdte amikor félértek a lány szobájába. - Az nem tesz jót a mostani lelkiálapotodnak.

-Igazad van - ismerte be Zsófi.

-Szóval... miért volt a hóban vér?

-Engem nem ez izgat.Volt hó.És ez azt jelenti...

-Nyugi!Van idpnk.

-Kittyre se volt! - mondta. - Ő már halott volt amikor megláttam a sírban.

Zsófi jóslata "bejött", mert pár pillanat múlva egy újabb hópeely szállt le.

-Esik? - kérdezte Zsófi.

-Csak apránként - bólintott Niki. - De havazik.

-Folytatódik! - mondta Zsófi idegesen.Rátört a szrönyű fejfájás és lerogyott a földre...

  • Vér... emberek sikoltása... Zsófi lepillant a földre és meglátja két osztálytását, amint a zöldes-barnás földön fekszik... holtan...

-Mi történt? - kérdezte Niki.

-Láttam... láttam kik haltak meg.

-Kik?

-...

Látomás érkezik...

Látomás II.-Utolsó esély

Itt a II.évad utolsó része! ÉVADZÁRÓ!!!!!

  • Az ha valaki visszatér a halálból nincs... csak ha el se ment...

*Temető*

-Evelin Rose...

-Mi van vele? - kérdezte Niki.Azófi óvatosan felemelte a kezét és Niki mögé mutatott.Niki lassan megfordult.Szemte tlálta magát az ördöggel. - Rose...

-Jaj drágááim!Annyira hiányoztatok! - mondta kényeskedve Rose. - Jó látni teteket!Mikor találkoztunk utoljára?Ja!Igen... - húzta el a száját -, a síromban.Őszintén szólva egy kicsit hiányoztatok.Említettem volna? - Itt felkacagott. - Nektek is hiányoztam?

-Jaj!Evelin Rose!Miért kell mindig 20 soros besédet tartanod? - kérdezte Niki.

-Ó... hát.Azt hittem majd örülni fogtok ha láttok!

-Semmi okom nincs arra, hogy a pokol fajzata láttán örüljek! - vágott vissza Niki.

-Kár... én pedig örültem volna ha jobban fogadtok.Én cask a kis barátnődet jöttem eltemetni! - ellenkezett.

-Mióta vagy itt? - kérzdezte Zsófi.

-A temetés kezdete óta.Láttam ahogy a szellem csajjal beszéltek.Mi volt a téma?

-Itt nem te teszed fel a kérdéseket! - kiáltotta Niki. - Meg... megtudod menteni?

-Zsuzsit?Minek?!Anygyal volt az mindig!Jobb most úgy neki!

-Nem Zsuzsiról beszéltek...

-Ó!Te Kittyt akarod megmenteni?És velem?Ezek után...?Nem is tudom...

-Bármit megteszek! - szkította félbe Niki.

-Bármit?

-Bármit!

-Ó.Hát ez esetben nekem tényleg kéne egy új szolga Zsuzsi helyére... Cserébe megmentem a lányt!

-Biztos? - kérdezte Niki.

-Igen... - mondta lassan Rose. - Nem bízol bennem?

-De! - vágta rá Niki gondolkodás nélkül.

-Akkor... gyere is és válj a szolgámmá!

-Várj! - szólt Niki. - Mi lesz belőlem?

-Vámpír!Miért?Zombi szeretnél lenni?

-Nem... de...

-Jaj!Ne válogass!Vámpír leszel és kész!

-Ne! - Niki megpördült a tengelye körül és látta, hogy ki szól.

-Kitty...

-Ne! - ismételte meg. - Ne tedd meg!Fogsz még látni!Az álmaitokban meglátogatlak titeket!

-A tegnap esti...

-Igen - bólintott Kitty.

Niki hátralépett Rose-tól, de ő megragadta a karját.

-Nem mész sehova!

-De! - mondta Kitty és ellökte Rose-tól Nikit az erejével. - Menjenek haza! - mondta és Zsófi meg Niki egy szempillantás alatt eltűntek. - Ezt a csatát elveszítetted!Elmehetsz!

-Rendben!De ennek még nagyon nincs vége!Eljön az a nap amikor te nem leszel ott nekik és én viszont ott leszek! - mondta gúnyosan Rose, majd eltűnt.Kitty körbepillantott.A sivár temetőt látta mega előtt.Lepillantott és meglátta a sírját...

*Kitty*

"Amikor még éltem féltem... Amikor még féltem éltem... Semmim sincs... nem élek... Vége mindennek...

Látomás érkezik...


Látomás II.-Temetés

  • Ha sírunk a szívünk egy része hal meg... Ha szívünk fáj a sírunk egy része készül el...

*Niki*

-Anygyal... lehet, hogy?Lehet, hogy Zsuzsi meg tud téged menteni?Ha nem is sikerül... meg kell próbálnom.

*Temtő* #később#

Már az összes vendég jelen volt.A szertartás kezdetét vette.

-Kik vannak itt? - kérdezte Zsófi Nikihez fordulva.

-Hát...  Anett és Tibi nem jöttek.Itt vannak a szülők, nagyszülők és néhány osztálytárs.Több embert nem tudtunk összegyűjteni ennyi idő alatt.

-Zsuzsi? - kérdezte Zsófi.

Niki óvatosan megrázta a fejét. - Nem jött.

-Gondoltam - húzta el a száját Zsófi. - Akkor kezdjük!

A temetés csendesen és könnyek közepette zajlott.A vandégek délutn 3 órakor már elhagyták a helyszínt.Niki és Zsófi ott maradtak.Viszont nem egymás közelében mozogtak.

A gyász és a könnycseppek lepték el a füvet.

Zsófi odament és belenézett a sírba.Egy kis szellő csapta meg amire felkapta a fejét.

-Zsuzsi! - mondta örömmel teli hangon! - Jó, hogy itt vagy!

-Kár volt a sok vér... - csóválta a fejét Zsuzsi Kittyt nézve.

-Miért mondod ezt? - háborodott fel Zsófi.

-Megmentettem, erre öt perccel később találkozom vele.Pff.

-Tálákoztál... vele?

-Igen. - Zsuzsi látta Zsófi értetlenkedését. - Fent - folytatta az égre mutatva.

-Ő... már fent van?

-Igen.És ott is marad.

-Nem... nem hozod vissza közénk?

-Miért tenném?

-Tedd meg! - kiálltotta Niki. - Hozs vissza őt! - Zsuzsi megrázta a fejét. - Akkor... - Nikinek nagyon-nagy nehezére esett ezeket a szavakat kimondani. - Akkor vigyél engem!

-Mi? - kérdezte Zsuzsi.

-Vigyél engem! - ismételte meg Niki.

-Miért?Ez nem így működik.Ő meghalt.Te még élsz!És ha halott lennél is, se tudnánk visszahozni őt!

-Kérlek!Bármit... bármit megteszek!

-Nem lehet - csóválta meg ismét a fejté. - Sajnálom, de nem.

-Miért?!?! - kérdezte most már Zsófi.

-Tekintettel arra, hogy ti még nem jártatok...

-Már voltunk halottak - szakította félbe Zsófi.

-Tekintettel arra - folytatta Zsuzsi -, hogy ti még nem jártatok a túlvilágon hosszabb idpre nem várom el, hogy megértsétek, nem lehet visszahozni.

-Én igen... - mondta Zsófi.

-Tessék?

-Én már voltam hosszú ideig halott.Niki hozott vissz az időutazással.

-Ez... valóban csodálatos... azonban ez kétség kívül nem változtat semmin.Nem hozhatom vissza - fejezte be Zsuzsi.

-Nem? - kérdezte Niki.

-Nem.

-Akkor... - kezdte Zsófi.

-Akkor vigyél el minket is! - kiáltotta Niki.

-Hova?

-A túlvilágra.Nem hagyom Kittyt magára!

-Pedig muszály lesz... - mondta Zsuzsu, majd köddé vállt.

-Mi lesz?

-Hazamegyünk.Nem maradhatunk itt.

-Miért?

-Mert ez egy temető!Niki!Ve-szé-lyes!

-És ami Kittyvel történt?Az nem volt veszélye? - vonta fel a szemöldökét Niki.

-De.Csak ez más.Nekem még van esélyünk.

Zsófi Niki mögé pillantott.Ismét hideg szél csapta meg.Lépett egyet jobbra és látta ki van Niki háta mögött.

-Evelin... Rose... - mondta.

Látomás II.-Lélektárs

  • A lelkünk tudja... a szívünk tudja... hogy van valaki akihez az életünk kötődik...

*Erdő*

Rávetette magát Zsófira és akkor...

-Tibi, ne! - kiáltotta Anett.A másik vérfarkas átváltozott emberré.

-Miért?Hiszen megtámadt! - ellenkezett Tibi.

-Ne érdekeljen!Volt okuk!

-Mi volt az? - vonta fel a szemöldökét.

-Megöltem a barátnőjüket!

-És?Ez napi dolog.Vérfarkas vagy! - kiabált tovább Tibi.

-De... az én hibám...

-Nem!Ők jöttek ide!

-Tibi!Kérlek!Nyugodj meg! - nyugtatta Anett.

-Ki ez? - kérdezte Niki félve.

-A fiúm.Tibi.Ő is vérfarkas - magyarázta Anett.

-De... miért támadt Zsófire? - kérdezte Niki.

-Ez a vérfarkasok ösztöne.Ha valki akit bajba kerül meg kell védened.Tibi szeret.Én is őt.Ezért kellett a csatátokat leállítani.Nekem is meg kellett volna támadnom Zsófit. - Anett Tibi felé fordult. - Ne bántsd őket jó?Ők sem bántanak minket.Igaz? - Fordult vissza Anett Zsófi és Niki felé.

-Erre ne vegyél mérget!Pff. - Zsófi megforgatta a szemét. - Attól ami töörtént... - Itt elcsuklott a hangja. - ...megtörtént.

-Sajnálom.

-Ne!Ne sajnáld!Tudod, hogy igen is TE ölted meg és tudod, hogy igen is a TE hibád!És hála ennek... soha többé nem látom Kittyt.

-Sa.. - kezdte Anett, de Niki óvatos megrázta a fejét és elhallgatott. - Bocsáss meg!

-Nem lehet!Nem lehet megmenteni Kittyt.A mi - nem is létező - barátságunkat sem lehet.Sajnálom?Nem.És én ezt sajnálom.

-Értem - bólintott Anett. - Békén hagylak titeket.

-Köszönöm - biccentett Zsófi. - Én megyek - mondta, majd sarkonfordult. - Niki? - kérdezte visszapillantva a válla fölött.Niki megrázta a fejét. - Hát jó. - Majd Zsófi eltűnt az erdő mélyében.

-Figyeljetek ez ami Zsófival... - kezdte Niki.

-Ne.Nem fontos.Igaza van.

-Azért... eljöttök a temetésre?

-Hát...

-Zsófit lerendezem - tette hozzá Niki gyorsan.

-Sajnálom, de...

-Nincs "de"! - vágott közbe Niki.

-Sajnálom, nem.

-Biztos?

-Igen - bólintott Anett.

-Rendben. Akkor... segítenél? - nézett Niki Kittyre.

-Persze - mondta és lehajolt, hogy felvegye Kittyt.

*Niki*

Amikor Niki hazaért elköszönt Anettől.Elment a hátsó kertbe és nézte Kitty kihűlt testét.

-Nem hiszem el... - mondta Niki és egy könnycsepp csordult le az arcán. - Meghalt...

Niki a kezébe vette a telefont és miközbe tárcsázott egy számot folyamatosan törölgette a könnycseppeket.

-Hallo - szólt bele. - Egy koporsót szeretnék.

-...

-Rendben, köszönöm.

-...

-A színe?Fekete.

-...

-Köszönöm.Visszhall - mondta és kinyomta.Ránézett a kijelzőre és tárcsázott egy másik számot amíg a könnyei újra eleredtek. - Hallo.Egy temetést szeretnék leszervezni.Lehetőleg holnapra.

-...

-Igen.Probléma?

-...

-Úgy 14 óra körül.

-...

-A fenyves utca 15 alatti temetőben.

-...

-Köszönöm.Viszlát.

Leengedte a kezében lévő telefont és hagyta, hogy az leesen a fűbe.

-Végleg... alig bírom elhinni... meghalt... - mondta és újra rátört a sírás.

Az este további része viszonylag nyugodtan telt.Habár nagyon sokszor lejátszódott benne az a jelenet amikor Anett elveszi Kittytől az életet.

-Miért nem haragszom rá? - kérdezte magától Niki. - Miért nem utálom ezért?

Lehetett volna máshogy?Lehet, hogy Kitty még élne?

Niki elhesegette a gondolatokat a fejéből.

"Ami történt... megtörtént." mondaná Zsófi.Ezért nem szabad, hogy nyüstölje magát.

Majd Niki álomba sírta magát.És elaludt...

Álmában Kitty szobájában járt.Kitty ott ült az ágya szélén lehajtott fejjel.Látszottak rajta a sebek ahol a halál érte.Olyan... valóságos volt.

-Anygyal... - mondta Kitty.Niki értetlenül meredt rá majd rájött.

-Anygyal... - ismételte Niki.

Látomás érkezik...

Legfrissebb hozzászólások